Afganisztán, egy varázslatos ország a háború fogságában

Jamal Abdul Naser


Miközben a világon soha nem látott mértéket ölt a turizmus térhódítása és olyan országok és tájak is elérhetővé válnak, amelyek korábban évtizedekig nem, vagy csak komoly kockázatot vállalva voltak látogathatók, továbbra is
vannak „érinthetetlen” országok. Ilyen Afganisztán, amelyről most egy több mint 30 éve Magyarországon élő afgán származású üzletember, Jamal Abdul Naser mesél.


Irigylem Jamalt. Olyan helyre látogat el szinte minden évben, ahová magam is vágyom, mégsem merek nekivágni. Talán majd egyszer. Mert, mint a most következő beszélgetésből is kiderül, Afganisztán csodálatos, de még mindig veszélyes. Ennek ellenére két hónapot töltött szülőhazájában, Afganisztánban 2018 tavaszán a Kabiri Szőnyegház tulajdonosa, aki évről-évre ellátogat az országba, hogy feltöltse készleteit és találkozzon üzletfeleivel, családjával. A kézzel szőtt nomád és városi szőnyegek egyik leggazdagabb forrása az ország, amely évezredek óta az etnikai csoportok színes kavalkádja, találkozási pont Nyugat és Kelet között, így kézműves kultúrája is kiemelkedően gazdag.

Afganisztán – egy azt megelőző, csaknem 50 éves békét követően – 1978 óta háborúban áll. Éppen emiatt hiába a lenyűgöző etnikai és természeti sokszínűség, szinte csak elvétve járnak turisták a hazánknál hétszer nagyobb országban. A tálibok eszetlen rombolásának helyszínén, ahol a nők helyzete megdöbbentő, az al-Kaida a mai napig létezik, és a kábítószer-kereskedelem és előállítás a világon szinte egyedüli, leírhatatlan mérteket ölt. Mindennek okán jóformán csak a nemzetközi segélyszervezetek, vagy katonai szövetségek munkatársai jutnak el rendszeresen a hatalmas országba. Néha persze egy-egy vállalkozó kedvű és bátor turista, akár magyar utazó is jár Afganisztánban, de rendszerint elkeseredett összegzéssel érkezik haza.

„Sem a nemzetközi békefenntartó erők, sem a helyi hatóságok nem tudják garantálni a turista biztonságát. Afganisztán egész területén fennáll a veszélye annak, hogy a külföldit elrabolják. Még a fővárosban, Kabulban, fényes nappal is történhet rablás, emberrablás. Csak az ország északkeleti része minősíthető viszonylag biztonságosnak” – írja egy magyar fiatalember.

Valóban, sajnos friss tragédia, hogy 2016 augusztusában Afganisztán nyugati részén, Herat tartományban német és amerikai turistákat támadtak meg, akik éppen mikrobuszon utaztak. A tűzharcban a két kisbusz utasai közül tíz ember életét vesztette, miközben a viszonylag biztonságosnak tekintett Bamján tartományból tartottak a városba. Bamjánban találhatóak egyébként azok a legendás Buddha szobrok, amelyeket a tálib felkelők felrobbantottak, de norvég támogatással nemrég újjáépítettek.

Mindez azért is sajnálatos, mert az ország fekvése és múltja lenyűgöző. A Hindukus 7000 méter feletti csúcsai, a mély völgyek és a természeti sokszínűség rengeteg látogatót vonzana Afganisztánba. De ez nem jó ötlet, figyelmeztet Jamal AbdulNaser.

– Langhman megyéből származom, ahol tavaly hosszabban is jártam. Bőven termő vidék, mezőgazdasági terület, ahol a zöldség, a rizs és a csodálatos gyümölcsök termesztéséből ottani viszonylatban ma is jól élnek az emberek. Az ország észak-nyugati részén, a legbiztonságosabb körzetben található, közel a pakisztáni és a tadzsik határhoz. 1985 óta élek Budapesten, így amikor évente elmegyek korábbi hazámba, a szülőföldemre, egyre feltűnőbb, mennyire rossz a helyzet arrafelé.

Amikor a Magyarországon előbb egyetemet végző, majd itt megházasodó, négy gyermeket nevelő afgán üzletembert megkértem, mondja el, mi a legnagyobb nehézség, sajnos igen hosszú és összetett választ adott.

– Az idei látogatásom alkalmával Kabulban tartózkodtam, pont akkor, amikor fegyveresek törtek be a Belügyminisztérium épületébe. Persze egy komolyabb tűzharcot követően kivertékonnan őket a kormánycsapatok katonái, de talán ebből a rövid példából is látszik, mennyire nincs közbiztonság az országban. Bármikor és sajnos bárhol történhet olyan atrocitás, ami életveszélyt okoz, ezért sajnos azt kell mondanom, senkinek sem ajánlom, hogy turistaként ellátogasson az országba. A közbiztonság teljes hiánya mellett komoly problémát jelentenek a rossz köztisztasági állapotok is. Amikor gyerek voltam, Afganisztánban bőven volt tiszta ivóvíz, most azonban szinte sehol nem találhat, ami mindennapos problémákat okoz az életvitelben. A köztisztaság kétségbeejtő, pedig – még emlékszem gyermekkoromból – ez régen nem így volt.

Jamalt arról is kérdeztem, eljátszott-e a gondolattal, hogy béke esetén lenne-e idegenforgalom szülőhazájában, és ha igen, mekkora. Megélénkülne-e a kereskedelem, és vajon bír-e olyan vonzerővel ez a leginkább csak háborús hírekből ismert ország, amely miatt sokan indulnának felfedező útra a hegyek közé?

– Biztosan. Csodálatos vidékek és műemlékek vannak Afganisztánban. Az ország hatalmas, nagyon gazdag történelmi múlttal rendelkezik, így csoda lenne, ha ez nem vonzana turistákat a világ minden tájáról. Szülővároson közelében található a csodálatos Band-e Amir Nemzeti Park, de Bamiyan Buddha-szobrai meglátásom szerint a világ legnagyobb csodái közé tartozik, és a völgy is pazar, amely az UNESCO-világörökség része. A herati mecset és maga a város szintén lenyűgöző. Kabul egy érdekes város, illetve közel hozzá található a Paghman-völgy, ahol a Királydomb különlegesen szép. De arrafelé valóban heteket el lehetne tölteni csak szemlélődéssel. Elképzelem, milyen lenne Kabulból bérautóval Jalalabadba utazni a hihetetlen hegyi főúton, vagy azt, amint Istalif mellett, amely a kézművesek – főleg a fazekas mesterség – központja volt, újra pezsgő lenne az élet. Sajnos a város 1990-ben a tálibok elleni harcok során majdnem teljesen megsemmisült. Folytathatnám még a felsorolást, de talán most ennyi elég.

Jelenleg nincs magyar külképviselet Afganisztánban. Felügyelő képviselet, nagykövetség és konzulátus is Iszlámádban, Pakisztánban található. Reméljük, hogy a következő években úgy fordul majd a világ, hogy érdemes lesz magyar külképviseletet nyitni kint, de egyelőre erre csekély az esély.

Jamal AbdulNaser addig is évről-évre hazalátogat, mert az üzletnek mennie kell és igazán szép szőnyegeket főképp arrafelé látni. Meg varázslatos vidéket, amely szinte teljesen el van zárva előlünk. Talán csak az igazán bátrak elől nem.

Mezei Dániel